Linkek a témában:
A muzsika mesekertje
A Szajbély Mihály bámulatos filológiai munkáját dicsérő kötetből meggyőző képet kapunk többek közt erről is.Csáth mindenféle zenéről írt, és ez csak részben volt a különféle újságoknál (a legfontosabbak: Budapesti Napló, A Polgár, Világ) 1904 és 1912 között végzett zenereferensi munka szükségszerű velejárója. Szerzőnk nem volt sem sznob, sem ellensznob, hanem mindenekelőtt roppant kíváncsi és elfogulatlan férfi, aki Budapestre érkezésekor szinte mámoros hévvel vetette bele magát a modernné ekkor alakuló Város művészeti életébe.
A repülő vucsidol
Csáth Géza legelső irodalmi kísérletét veheti kézbe az olvasó, egy lokális vonatkozású, érdekes, színes meseszövésű szatirikus regényt: A repülő Vucsidolt, amely a Bácskai Hírlapban jelent meg folytatásokban, s amelyet a szerkesztőség két másik tagjával közösen írt. A regénynek nagy sikere lett, s ez buzdította Csáthot a további írásra is.
Az álmodás lélektana
Csáth Géza munkássága iránt az idő múlásával egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg, méghozzá nemcsak szépirodalmi munkái, hanem tudományos dolgozatai iránt is. Igaz, az utóbbiakból jóval kevesebb jelent meg, mint az előbbiekből, holott hívei és a szakmabeliek körében köztudott, hogy Magyarországon az elsők között tette magáévá Freud elméletét, aminek nyomai novellisztikájában is fölfedezhetők. Ez a gyűjtemény javarészt ismeretlen, nyomtatásban először megjelenő elmeorvosi tanulmányokat tartalmaz, a freudi mélylélektan és álomértelmezés témaköréből, így a kötet mintegy kiegészítője a korábban megjelent Egy elmebeteg nő naplója című tanulmánygyűjteménynek.
Csáth Géza: Napló
Napló azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. „A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika.” Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.
Emlékirataim a nagy évről
Csáth Géza az első világháború idején írta nagyszabásúra tervezett emlékiratait. Írói munkásságának talán legnagyobb szabású vállalkozását jelenítik meg ezek az eddig ismeretlen háborús visszaemlékezések és a magánlevelezés - még akkor is, ha részben töredékesen maradtak is fenn -, mivel pontosabb információkat szolgáltatnak az író világnézetéről, viszonyáról a magyarsághoz, a monarchiához. A levelekből jól nyomon követhető tragédiája a ,,méreggel", a morfiummal való küzdelem, ezzel kapcsolatos titkolódzása, apjával és feleségével való kapcsolata, viszonya Szabadkához, a kiterjedt Decsy, Brenner és Kosztolányi családhoz.
Fej a pohárban
A modern magyar próza első, máig nagyhatású alakja Csáth Géza. Orvos volt, az emberi test és lélek nagy ismerője. Materiális tudását a szenvedés átszínezte, naplója tanúsága szerint át is értékelte. Körülötte a sebesültek kínszenvedése, benne magában másfajta gyötrelmek.
Ismeretlen házban
Csáth Géza (1887-1919), a szabadkai születésű, tragikus sorsú író a magyar irodalmi modernség jeles képviselője, a jugoszláviai magyar irodalom egyik nem is távoli - őse; élete akkor szakadt meg, amikor létrejöttek irodalmunk születésének feltételei. Rendkívül szerteágazó irodalmi és publicisztikai munkásságot fejtett ki; igazi területe a novella, de drámákat is írt, zenekritikával és -elmélettel foglalkozott, tudományos munkákat adott közre, cikkeiben népszerűsítette a tudomány eredményeit, tárcák kerültek ki tolla alól.